Sulihívogató_A hóember (2024)

A hóember

By Éva

Csete Dóra tanítónéni meséje alapján

Sulihívogató

• 900
• 90
• 10
• 900

Egyszer régen, a Kerek Erdő közepében élt egy hóember. Nagyon sok barátja volt, hiszen az erdei állatok minden nap meglátogatták, beszélgettek, játszottak vele.

• 900
• 90
• 10
• 900

Történt egyszer, hogy egyik délután elszundított a hóember. Soha nem szokott ilyenkor, de aznap olyan hideg volt, hogy elnyomta az álom.

• 900
• 90
• 10
• 900

Nem aludt sokat, de amikor felébredt, csodálkozva nézett körbe magán. Valaki elvitte a répaorrát, a kalapját, a fekete gombokat a pocakjáról és a barna seprűjét. Keservesen sírdogált.

• 900
• 90
• 10
• 900

Éppen arra járt Ugri, a nyuszi. ‐ Miért sírsz hóember ? - kérdezte kedvesen. - Azért sírok, mert valaki elvitte az orromat, a gombjaimat, a kalapomat és a seprűmet. – mondta szomorúan.

• 900
• 90
• 10
• 900

- Egy cseppet se félj! – húzta ki magát Ugri! – Szólok Fürgének, a mókusnak és Pihének, a bagolynak. Elmegyünk és megkeressük a dolgaidat.

Segíts Ugrinak megkeresni a hóember orrát!

Kattints a sárgarépákra, mielőtt lejár az idő!

Jó válaszok:

Ügyes vagy!

X/N

00:00:00

0.50

flexible,1, rnd, fx

Lejárt az idő!

Újra!

- Ügyes vagy! Nézd csak! Megszerez-ted a hóember sárgarépa orrát!

Segíts Fürgének megkeresni a hóember kalapját!

Keresd az egyforma fejfedőket! Kattints!

Nagyszerű!

- Te aztán nagyon ügyes vagy!!!!! Megtaláltad a hóember kalapját!

Segíts Pihének a hóember gombjait is megkeresni!

Melyik gomb van mindkét keretben? Kattints rá!

Találatok:

10

#

Ügyes!

- Nagyon ügyes vagy! Látod, hogy a hóember gombjai visszakerültek a helyükre?

A három jóbarátnak már csak a hóember seprűjét kell megkeresni. Vajon ki találja meg?

Kattints rá!

- Hurrá, megtaláltátok minden elveszett dolgomat: az orromat, a gombjaimat, a sálamat és a seprűmet is! Nagyon köszönöm kedves barátaim!

Dóri néni eredeti meséjét a Hóemberről ide kattintva találod meg!

Nagyon ügyes voltál!

A mihamarabbi személyes találkozásunkig szeretettel üdvözlünk Téged:

Eszter néni

Kati néni

Minden feladatot megoldottál.Reméljük, jól érezted magad!

Egyszer régen, a Kerek Erdő közepében élt egy hóember. Nagyon sok barátja volt, hiszen az erdei állatok minden nap meglátogatták, beszélgettek, játszottak. Történt egyszer, hogy egyik délután elszundított a hóember. Soha nem szokott ilyenkor, de aznap olyan hideg volt, hogy elnyomta az álom. Nem aludt sokat, de amikor felébredt, csodálkozva nézett körbe magán. Valaki elvitte a répaorrát, a piros csíkos sálját, a sárga gombokat a pocakjáról és a barna seprűjét. Keservesen sírdogált, amíg arra nem járt Ugri, a nyuszi. ‐ Miért sírsz hóember ? - kérdezte kedvesen. - Azért sírok, mert valaki elvitte az orromat, a gombjaimat, a sálamat és a seprűmet. – mondta szomorúan.

- Egy cseppet se félj! – húzta ki magát Ugri! – Szólok Vörösek, a mókusnak és Pihének, a bagolynak. Elmegyünk és megkeressük a dolgaidat.

Így is történt. Egy szép nagy, zöld fenyőfa alatt megbeszélték az állatok, hogy segítenek a hóembernek. Először lábnyom után kutattak, de nem jártak sikerrel. - Ki lehet az az állat, aki nem hagy lábnyomot. – töprengett Vörös, a mókus. - Én nem hagyok, ha repülök. – szólt Pihe. – Úgy gondolom valamelyik madár lehetett az, aki elvitte szegény hóember dolgait. Beszélgettek még egy jó darabig, amikor Ugri felkiáltott. - Megvan! – ugrott fel a magasba. - Kire gondolsz? -kérdezte Pihe. - Arra, aki szeret elcsenni mindenfélét? – kérdezett vissza Ugri. – Aki repül és madár is? - A szarka! – vágta rá Vörös. - Így igaz. – helyeselt Ugri. – Menjünk és kérjük vissza tőle mindent.

El is indultak a szarka odujához. Nem kellett sokat menni, elég közel lakott szerencsére. Pihe jó hangosan bekopogtatott a csőrével az ajtón. A szarka gyorsan ajtót nyitott, de amikor meglátta az erdei barátokat, nagyon elszégyellte magát. - Gyertek be! – mondta halkan, és becsukta az állatok mögött az ajtót. - Azt hiszem, tudom miért jöttetek. - Az jó, ha tudod. – mondta Vörös. - Szégyellheted magad! Nem szép dolog elvenni engedély nélkül a másik dolgait. – mutatott a széken lévő seprűre, a gombokra, a répára és a sálra. - Tudom, tudom. - motyogta a szarka - Amint hazaértem velük már meg is bántam. Kérlek szépen titeket, hogy vigyétek vissza a hóembernek. Vendéget várok, nem tudok most elvenni otthon- ról. - Jól van, de többet ne forduljon elő. – mondta mérgesen Ugri.

Pihe a csőrébe fogta a seprűt, Vörös betette a gombokat a zsebébe, nyakára kötötte a sálat, majd Ugri a kezébe fogta a répát. Intetettek a szarkának és futottak is a hóemberhez. A hóember nagyon örült nekik és persze a visszaszerzett zsákmánynak is. Így került vissza a hóember elveszettnek hitt tárgyai. A szarka másnap meglátogatta, és bocsánatot kért tőle. Megígérte, hogy soha többet nem csinál ilyet, ha megtetszik neki valami, először engedélyt kér arra, hogy elvehesse. A hóember és a szarka barátságot kötöttek egymással. A tél békében telt el, Kerek Erdő lakói reményekkel tele várták a tavasz beköszöntét.

Ajaj!Nem én találtam meg a seprűt!

Ajaj!Nem én találtam meg a seprűt!