Matyó

A Matyóföld tájegység az Alföld északi részén, Borsod-Abaúj-Zemplén megye határán található. Kezdetben, a XIX. század elejétől a Mezőkövesden és környékén lakókat nevezték matyóknak. A Matyóföld egyedi népművészetéről híres, de később ide sorolták a népviseletében és hímzéseiben más hagyományú Tard és Szentistván községeket is.

Matyó férfi viseletSok anyagból és dús hímzéssel készítették a matyó férfiak ruházatát. Bő ujjú inget viseltek, amelynek dupla széles anyagból szabott ujját hímzéssel és horgolással is díszítették. Kivarrták az ing elejét és a gallérját is. Nagyon bő, alul rojtos gatyát hordtak. A férfi kötényeket is dúsan hímezték, gazdagabban, mint a nőkét. A módosabbak ruházatából nem hiányzott a suba, amelyet színes selyemfonállal díszített a szűcs.

Matyó női viseletAz északi országrész meghatározó néprajzi csoportja a Mezőkövesd környékén élő matyók. Az egyik legelegánsabb női viselet az övék. E vidéken a nyúlánk termet a női szépségideál, amit kevés és hosszú szoknyával, testhezálló blúzokkal, valamint magas, kúp alakú főkötő viselésével értek el. A különféle szabású blúzok („testhezálló”, „litya”, „ráncika”, „vizitke”) a test vonalát követték, derékban szűkek voltak. Az ingek, blúzok bő ujját néha papírral bélelték, hogy sokáig szépen álljon. A pruszlik, a ködmön, hasonló vonalvezetésű volt. A pendelyre még két fehér fodros gyolcs alsószoknyát vettek.

A matyó hímzés története szerint hozzávetőlegesen mintegy 200 éves múltra tekint vissza, legalább ilyen korúak ugyanis azok a díszlepedők, amelyeket magasra felvetett ágyakon használtak és matyó hímzéssel ékesítettek. Az egész országban elterjedt fehér színű, úgynevezett vagdalásos vásznakat aztán a 19. század utolsó harmadában Mezőkövesden, piros és kék fonallal ellátott cipés-madaras mintákkal kivarrt lepedők váltják fel ezen a tájegységen is, amit a virágtöves, lazább szerkezeteket a 19. század végén az erősen naturalisztikus ábrázolásmód követ.

https://youtu.be/gEQk9e9576c