Útlevél a szabadság őrvárosába

útlevél

A szabadság őrvárosába

indulás

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során Debrecen körülbelül öt hónapig, 1849 januárja és májusa között Magyarország fővárosa volt. Ekkor a forradalmi kormány Pest-Budáról (mai Budapest) ide menekült, miután Windisch-Grätz serege elfoglalta azt. „Debreczen népe! Ime én a nemzet nevében Debreczen városát, a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom, s az országgyűlést és kormányt a debreczeniek becsületérzésének rendíthetetlen sziklájára helyezem.” (Kossuth kiáltványa Debrecen közönségéhez az országgyűlés és a kormány megérkezése alkalmából. Debrecen, 1849. január 6.)

Debrecen városa már a 19. század elején is széles, nagy kiterjedésű volt, lapos, alacsony házakkal, tágas utcákkal, kövezet és csatornázás nélkül. Ezt a történelmi belvárost romladozó árok és töviskerítés vette körül, a bejönni szándékozókat a sáncot megszakító kapuk és mellettük lévő őrzőházak fogadták. A főleg vámkezelési feladatot ellátó kapukat 1848 nyarán megerősítették, elrendelték az éjjeli zárva tartásukat, s a bejövőkről pontos nyilvántartást vezettek. Januárban a városba vezető nyolc kapuhoz rendőrtisztek vezetésével őrséget szerveztek. A kapukon csak útlevéllel lehetett bejönni, melyet az érkezőktől be is szedtek, s ezeket a dokumentumokat kétnaponta ellenőrizte Madarász László rendőrminiszter. Erre a szigorú szabályra a kémkedés megelőzése és a képviselők, illetve katonák engedély nélküli távozásának megakadályozása miatt volt szükség.

Ebben az időszakban kisebbfajta népvándorlás indult Debrecen felé. A kormány tagjai, a politikusok, kíséretük, a tisztek és katonák mellett az ország megszállott részeiről menekülők és a szabad területekről is érkeztek ide önként csatlakozók. Öt hónapig volt a város az ellenállás és a tavaszi hadjárat központja, ugyanekkor élénk társadalmi és szalonélet folyt itt. Ebben az időszakban ugyanis sokan választották Debrecent otthonul a magyar szellemi élet vezetői közül is: Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Vachott Sándor, s rövidebb ideig Petőfi Sándor. (A képen balról jobbra Vörösmarty Mihály, Jókai Mór és Petőfi Sándor látható.)

A kormány és az országgyűlés 1848. december 31-én hozott határozata szerint Debrecenbe tette át székhelyét. Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, a szabadságharc vezetője 1849. január 7-én lépett át a Miklós-kapun. A kapuőr 2265-ös sorszámmal jelölte, s a „magyarok Mózesse” névvel jegyezte be naplójába.

1849. április 14-én az országgyűlés nyílt ülést tartott, melyet egy képviselő javaslatára a Nagytemplomba helyeztek át. Az ülés napján kora reggel nagy tömeg gyűlt össze, a sokaság hatására a korábban habozó képviselők nem merték nyíltan ellenezni Kossuth indítványát (ahogyan tették még egy nappal korábban). Így az országgyűlés közfelkiáltással elfogadta Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. Az országgyűlés egyben kormányzó elnökké, azaz ideiglenes államfővé választotta Kossuthot.

A Függetlenségi nyilatkozat nagyobb részének szövegezése mellett Kossuth debreceni tevékenységének fontos része volt a pénznyomtatás. Kossuth még a Batthyány-kormány pénzügyminisztereként (1848. április 7. – szeptember 12.) önálló magyar pénzt teremtett (Kossuth-bankó), és az ő nevéhez fűződik az ország első költségvetésének összeállítása is.

A kormánynak nagy szüksége volt pénzre a hadi kiadások miatt. A bankjegynyomdát ezért idejében eljuttatták az új fővárosba: 1848. december 30-án szétszedték, vonatra tették, majd 200 szekéren elvitték Debrecenbe. A nyomdagéppel hoztak 20 000 ív papírt és a nyomda személyzete is ideköltözött. A Református Kollégium földszinti termeiben újból megindult a pénznyomás. A vörösbarna árnyalatú papírpénz Pesten készült 1848 decemberéig, a csokoládébarna változat a debreceni nyomda munkája.