Janus Pannonius a humanizmustól a barokkig

Janus Pannoniusa humanizmustól a barokkig

Janus Pannonius (1434–1472), Vitéz János váradi püspök unokaöccse az első magyar humanisták és könyvgyűjtők egyike volt. Itáliában töltött évei során nemcsak magas szintű görögtudásra és kánonjogi ismeretekre tett szert, hanem ekkor született verseinek jó része is. Itáliai ismerősei közül többel Magyarországra való visszatérése után is tartotta a kapcsolatot. Előbb királyi kancellár, majd 1459-től pécsi püspök lett. 1471-ben a Mátyás király ellen való összeesküvés miatt bebörtönözték. Szabadulása után vagyonával és kézirataival dél felé menekült, a Zágráb melletti Medvevárban érte a halál. Az Egyetemi Könyvtár XI. századi, bizánci evangéliumoskönyvén kívül számos Janus Pannoniushoz közvetett vagy közvetlen módon kötődő dokumentumot őriz. Virtuális tárlatunkon részint a költő itáliai ismerőseihez és írói hagyatékának első felkutatóihoz kapcsolódó könyvek, részint műveinek különböző, XVI. és XVIII. századi kiadásai tekinthetők meg.

Janus Pannonius evangéliumoskönyve

A Janus Pannonius evangéliumos könyveként ismert kódex a hazánkban található legrégebbi görög nyelvű kéziratok egyike. Az Egyetemi Könyvtár állományába 1825 előtt került be. A XI. század végén készült bizánci kódex Máté, Márk, Lukács és János evangéliumait tartalmazza, ezért görög szóval Tetraevangelionnak is szokták nevezni.

„Ő bőkezű (?) uraságának, János pécsi püspöknek evangéliumos könyve. Garázda Péter szereti a nőket és gyűlöli az ördögöket, ezért is küldték Pozsegába, hogy megszámlálja az örömlányokat, azaz a szeretőit.” [Zsupán Edina ford.]

A kódex utolsó oldalán egy tréfás, görög betűkkel írt latin nyelvű ajándékozási bejegyzés található, mely alatt ugyanattól a kéztől származó 3 sor is olvasható. A sorok lejegyzője és egyúttal a könyv beszerzője az 1465 és 1471 között Itáliában tartózkodó Garázda Péter lehetett, aki a püspöknek ajándékozta a kódexet.

Egy ferrarai barát Magyarországon: Galeotto Marzio

Janus kapcsolatban állt Marsilio Ficinóval, a firenzei (neo)platonikus akadémia létrehozójával. Az 1470-es évek második felében a magyar királyi udvarban is létrejött firenzei mintára egy platonista kör, mely összejövetelein Ficino Budán élő barátja, Francesco Bandini is részt vett.

Neoplatonista kör Budán

Váradi Péter kánonjogi ősnyomtatványa Velencéből

Váradi Péter már 1479-től Mátyás titkos kancellára, a király őt bízta meg Janus munkáinak összerendezésével. Az itt látható Decretales-kiadásban a két helyen előbukkanó Váradi Péter címer-részletekből kiderül, hogy a könyv az ő könyvtárából származik, bár a címereket később átfestették.

Brodarics István (1471–1539) zágrábi kanonok, később pécsi, majd váci püspök, királyi kancellár volt az első, aki a költő irodalmi hagyatékával meg akarta ismertetni a művelt világot. Pray György (1723–1801) jezsuita történetíró gyűjteményével került a kis, Janus Pannonius és mások leveleit tartalmazó kézirat könyvtárunkba.

Janus Pannonius leveleskönyve (1515)

A következőkben Janus Pannonius műveinek öt különböző kiadását láthatjuk. Munkásságának kéziratos hagyománya igen komplex, a nyomtatott kiadások hosszú ideig Váradi Péter összeállításának nyomán születtek. Költeményeit már a XVI. század első évtizedetől kiadták, az időről időre előkerülő újabb kéziratos forrásoknak köszönhetően egyre bővülő tartalommal.

Az itt látható kötetet a német humanista Beatus Rhenanus rendezte sajtó alá Bázelben 1518-ban. Ez a kiadás tette Janust széles körben ismertté, akit német szerzőként prezentáltak. A címlapot az ifjabb Hans Holbein metszete díszíti.

Beatus Rhenanus kiadása (1518)

Az előző kiadásnak az anyagát Hilarius Cantiuncula Ad Guarinum Veronensem panegyricus… címmel adta ki ismét a velencei Gualtiero Scottónál nyomott zsebkiadásban.

Hilarius Cantiuncula kiadása (1553)

Janus Pannonius összegyűjtött műveinek három, egyre jobb szövegváltozatokat közlő kiadásait Zsámboki Jánosnak (Johannes Sambucus; 1531–1584) köszönhetjük.

Zsámboki János 1569-es kiadása

A használat jelei

A könyv egykori tulajdonosa a kötet vége felé található pajzán vagy a neki nem tetsző epigrammákat áthúzogatta, több helyen megjegyzéseket fűzve hozzá. Az itt látható oldalon nem minden szó olvasható jól, de szerepel köztük a "mocsok", a "pöcegödör" és a "kloáka".

Az itt látható kiadás a soproni Dobner Sebestyén Ferdinánd munkája lehetett, aki valószínűleg tanítás céljából történő változtatásokkal 1727-ban újra kiadta a korábban Frankfurtban 1619-ben kiadott Delitiaet. E változatnak központi szerepe volt a XVIII. századi Janus-hagyomány továbbvitelében.

Dobner Sebestyén Ferdinánd kiadása (1727)

Műveinek első hazai kiadója a piarista Conradi Norbert (1718–1785) volt, aki a Libri III poematum… bevezetőjében Janus költészetét a magyar kulturális hagyományba illesztette.

Conradi Norbert S.P. kiadása (1754)

www.edit.elte.hu

Impresszum

A virtuális változat alapjául szolgáló kiállítás 2022. szeptember 18. és november 11. között volt látható az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban.Az eredeti kiállítás kurátora: dr. Konrád EszterA virtuális kiállítás készítésében közreműködött: dr. Konrád Eszterdr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos AnnamáriaRédey-Keresztény JúliaA virtuális kiállítás könyvanyaga –amennyiben nem jeleztük az intézményt– az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárból származik. A művek elérhetők az ELTE repozitóriumában: