Orvostörténeti nyomtványok virtuális kiállítása

Orvoslással kapcsolatos nyomtatványok virtuális kiállítása

Fu magh kit az patikaba ugian sesamumnak hinak

A humanista eszmék hatására az orvostudomány egyes területei jelentős fejlődésnek indultak a 16. században: főként az anatómia és a botanika területein következtek be a legjelentősebb változások. A században a latin nyelvű orvosi könyvek mellett az ezekből készült népnyelvű fordítások és az eleve népnyelven megírt munkák is sorra jelentek meg, kiterjesztve ezzel az olvasóközönséget az egyetemet végzett orvosokon túl a kevésbé művelt felcserek és sebészek körére is. Kiállításunkban ezen változásoknak köszönhetően megjelent könyveket mutatunk be.

Boncoláshoz használt orvosi eszközök. Ant. 5953, p. 120

A háborúktól dúlt Európában a legnagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkezdő gyógyítók a seborvosok, harctéri sebészek voltak. Az első, felcserek (azaz tábori seborvosok) számára készült munka az 1460-as években kéziratos formában terjedt, amely már részletezi a nyíllal okozott és a lőportól származó égési sebek kezelését, illetve a golyók eltávolítását.

Harctéri sebészek, tábori seborvosok

A koponya ábrázolása Andreas Veaslius Anatómiájában. Ant. 5953, p. 35

Guido Lanfranchi (c. 1250–1315) német fordításban megjelent művének (Kleyne Wundartznei, Ant. 1385) címlapján egy borbélysebészt láthatunk, aki segítőjével egy, az ellátáshoz nekivetkőzött, fején és hónaljánál sebesült katonát lát el.

A táska további orvosi eszközöket rejt, például különböző nagyságú késeket és ollókat. (Ant. 1385 [collig. 8.], címlap)

A borbély egy ollóval dolgozik, amellyel megtisztítja a fej felszínét a beavatkozáshoz. Lábánál a már levágott hajfürtök hevernek egy szekercére hasonlító eszköz mellett.

A segéd kezében szivacsot tart, amellyel a katona fejéből kiszivárgó vért törli le, keze alá dolgozva a borbélynak.

Ant. 1385 [collig. 9.], címlap Lapozzon bele!

A felcsereknek szóló művek többnyire népnyelven (leggyakrabban német nyelven) jelentek meg, mivel a sereget kísérő seborvosok egyetemet nem járt, kevésbé művelt gyógyítók voltak. Leonhard Fuchs szembetegségeket tárgyaló műve is német változatban tett szert nagyobb népszerűségre. Lapozzon bele!

A szem ábrázolásában megjelenő hét üreg a kor elképzeléseinek és hagyományainak megfelelően leképezi a bolygók által kijelölt hét égi szférát – megmutatja tehát a makrokozmoszt a mikrokozmoszban. Érdekesség, hogy a képen található elnevezések egy kivételével (cornea) ma már nincsenek használatban. A szem üregeinek ábrája az Ant. 1615 [collig. 3.] jelzetű mű címlapverzójáról származik.

Gyógynövényes kert

Zilfa (szil, Ulmus) Ant. 4156, p. 51

A gyógynövényes könyvek jellemzően összegyűjtötték azt is, hogy melyik növényt milyen formában kell elkészíteni (főzet, szirup, pirula, pasztilla, borogatás, olaj, forrázat stb.) és milyen betegségre lehet alkalmazni.

Pistacia lentiscus (pisztáciafa) Ant. 4156, p. 40

A flamand Carolus Clusius (1526–1609) a spanyol és portugál vidékek flórájáról írt műve (Rariorum aliquot stirpium per Hispanias observatorum historia) a botanika történetében kiemelt jelentőséggel bír (Ant. 2928). Clusius olyan, két tagból álló nomenklatúrát (nevezéktant) alkotott meg, amelynek nagy részét később Carl von Linné is átvette a 18. században. Lapozzon bele!

Carolus Clusius könyvéből kiválasztott illusztráción a Lavandula multifida képe látható, amelyet jó illata miatt a beteg felvidítására, illetve a fertőző betegségek megfékezésére használtak, többnyire sikertelenül. Ant. 2928, p. 235

Pedacius Dioscorides művének kiállításunkban is látható kötete (Ant. 4156) valaha egy magyar használó tulajdonában lehetett. Erre utalnak a növények és állatok illusztrációi mellett megjelenő magyar nyelvű megnevezések. Kiállításunk címét is az egyik ilyen bejegyzés adta: Fűmag, amit a patikában sesamusnak hívnak. Lapozzon bele!

Fu magh kit az patikaba ugian sesamumnak hinak (szezám, Sesamum indicum) Ant. 4156, p. 307

A 16. századi orvostudomány másik nagy fejlődést megért területe a botanika volt. A következetesen kialakított nevezéktan (nomenklatúra) megalkotása mellett az egyetemi tananyagba is fokozatosan bekerült a gyógynövények oktatása. Idővel az egyetemek is saját kertet hoztak létre maguknak, ahol különleges kerti tanórákat is tartottak ősszel és tavasszal, jellemzően egy helyi patikus részvételével. Kattintson a képekre, hogy többet is megtudhasson a korszak botanikai ismereteiről!

Pedacius Dioscorides (54–68 k.) görög hadi sebész volt Nero seregében, aki a hadsereggel való utazásait gyógynövények tanulmányozására használta fel. Műve hozzávetőlegesen 600 növény leírását tartalmazza, megnevezve részeiket, illetve gyógyításban betöltött szerepüket is.

Az ábrák az Ant. 5146 jelzetű kötet 26. oldaláról származnak.

Tengeri rákok A rák és a languszta képei az Ant. 4651 jelzetű kötet 93. oldaláról származnak.

Czigak ki tengeri ki penigh az mi földűnki A tengeri és szárazföldi csigák képei az Ant. 4651 jelzetű kötet 91. oldaláról származnak.

Dioscorides munkája nem csak gyógynövények képeit és leírásait közölte. Mivel a természettudomány egyes ágai még nem váltak szét élesen ebben a korban, így műve inkább a korszak vonatkozó ismereteit hivatott összegyűjteni. Ezért találhatóak szinte minden kiadásban különböző állatok leírásai és képei is. Az itt látható tengeri és szárazföldi állatok igencsak megtetszhettek a könyv egyik korábbi tulajdonosának, mert szinte mindegyikhez fűzött magyar nyelvű megjegyzést. "Tengeri sólyom" A teknős képe az Ant. 4156 jelzetű kötet 98. oldaláról származik.

Kiállításunkban Juan Valverde de Amusco (1525 k.–?) Anatome corporis humani (Ant. 5950) című munkájából láthatnak egy disznóboncolást és az ahhoz szükséges kellékeket bemutató ábrát. Lapozzon bele!

Hogy mégis több információhoz juthassanak a test belső felépítéséről, az orvosok halott állatokat boncoltak fel: leggyakrabban disznót, mivel ennek az állatnak belső felépítését tartották az emberéhez leginkább hasonlónak.

Andreas Vesalius (1514–1564), aki az anatómia tudományát a lehető legmagasabb szinten űzte a korban, alapjaiban igyekezett megváltoztatni a boncoláshoz kapcsolódó negatív (gyakran babonás) képet.

A németalföldi származású orvos, Andreas Vesalius (1514–1564) az emberi testről elsőkézből szerzett tudását az először 1543-ban megjelent De humani corporis fabrica című munkájába gyűjtötte össze. Ennek 1575-ös kiadása látható kiállításunkban (jelzete: Ant. 5953). Lapozzon bele!

A középkorban és a kora újkor elején emberi holttestek boncolása szigorúan tilos volt kegyeleti és vallási okokból.

Mivel az egyház volt a boncolási tilalom kútfeje, ezért bármiféle boncolás engedélyezése is csak az egyházi hivatalokon keresztül történhetett meg.

Ritkán, a diagnózis helyességének utólagos ellenőrzése miatt végzett boncolásra lehetett kapni pápai engedélyt.

Vesalius könyvével hosszú ideje fennálló babonákat és hiedelmeket söpört félre, de a nagy orvosi tekintélyek (pl. Galenos, Hippocrates) tévedéseit is kijavította, illetve az állatboncolások miatti téves következtetéseket is pontosította.

Noha Vesalius művét negatív és pozitív kritika egyaránt érte, hatását mégsem lehet kisebbíteni: kalózverziók és népnyelvű változatok gombamód szaporodtak Európában. Ant. 5998 jelzeten egy német nyelvű kiadás látható 1575-ből. Lapozzon bele!

Kattintson a csontokra! A csontok képei az Ant. 5359 jelzetű kötet 44. oldaláról származnak.

Andreas Vesalius Anatómiájában a leírásokat tartalmazó szöveg mellett a kötet legnagyobb értékét az emberi test különböző részeiről készített, anatómiailag pontos ábrák adják. A legapróbb részleteket is tartalmazó, esztétikailag is magas színvonalú képeket Tiziano tanítványa, Jan Stephen van Calcar (1499 k.–1546) készítette.

Lapozzon bele!

Az izmok szerkezetét és az erek hálózatát ábrázoló képek az Ant. 5953 jelzetű kötet 129. és 283. oldaláról származnak.

Az eredeti kiállítás 2022. június 25. és 2022. szeptember 12. között volt látogatható az ELTE Egyetemi Könyvtárban.Az eredeti kiállítás kurátora: Rédey-Keresztény JúliaA virtuális kiállítást készítette: Rédey-Keresztény JúliaA virtuális kiállításban megjelenő összes kép az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár állományában található kötetekről készült, amelyek elérhetőek az Eötvös Loránd Tudományegyetem repozitóriumában.

Az első és utolsó dia képei az Egyetemi Könyvtár antikvagyűjteményének Ant. 5953 jelzetű kötetéből származnak.