Want to make creations as awesome as this one?

No description

Transcript

VERSFA - "Arbor poëtica"

A költészet napja2021.

„ Aki versekethord a fejében és a szívében:szabad ember.” (Szabó T. Anna)

A versfa interaktív.A részletekért kattintside!

Kedves versszerető Látogatónk!A levelekbe idézeteket rejtettünk magyar költőktől, előadóktól arról, hogy mit jelent számukra a vers.– Kibomlanak a sorok, ha a kurzor megáll a leveleken és a versrészleteket rejtő virágokon.Olvasd örömmel!Üdvözlettel a szerkesztők:Ágoston Eszter, Schmidtné Vinczi Réka ésTakóné Hoós Ildikó

A VME szerkesztősége örömmel mond köszönetet virtuális versfánk (Arbor poëtica) virágba borításáért.

" Szükségünk van minden egyes emberre, aki gyümölcsöt akar érlelni, vagy csak ránéz a virágzó, énünket oly tisztán tükröző, lelkünk létráira, a fákra!"(SVR.)Egészséget és reménységet kívánunk mindenoldalunkra látogatónak!

Gyönyörű , értékes költemények és őszinte vallomások érkeztek hozzánk, majd kerültek fel közös fánkra, virágként. Igazi megosztás történt a versszeretők között - a koronavírus járvány idején – bizalommal, hittel a szép iránt.

"Buborék-világban élünk s a hártyákmezején negatívba mártjákmagukat a semmik: káosz ez a rend- gömbről gömbre csúszó idő-kéreg -s a körkörös burkokon kerengkereng a szerkesztetlen lényeg"(Balla D. Károly: Buborék)

Lelkek találkája a rímek rejtekén...(Sztelly)

„A vers néma. Adj neki hangot.” (Kosztolányi Dezső a versről...)

"Egyetlen parancs van,a többi csak tanács:igyekezz úgy érezni,gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél."(Weöres Sándor)

Számomra a vers szeretete nagyon korán, 7 évesen kezdődött:édesanyám "Búcsúzunk" című versének elmondásával.A versnek örök szerelmese lettem.(Major Gyöngyi)

"A semmi ágán ül szivem,kis teste hangtalan vacog,köréje gyűlnek szelidens nézik, nézik a csillagok."(József Attila: Reménytelenül)

Számomra a vers egyet jelentRadnóti Miklóssal:költészete nélkül üresebb lenne a világ.(Potharnné H. Ilona)

"Sten-Malténak nagy, vörös és elállófüle van.Nekem tetszika nagy, vörös és elállófül."(Siv Widerberg: Szerelem)

A vers számomra megnyugvás, ajándék. A vers számomra aranyszál a költő lelkeés az én lelkem között.(Nagy Gitta)

"Legfőbb becsvágyammennél pontosabbmondatokat írni akérdőjel elé"(Fodor Ákos: Legfőbb becsvágyam)

"Nyár. Kert. Csönd. Dél.Ég. Föld. Fák. Szél.Méh döng. Gyík vár.Pók ring. Légy száll.Jó itt. Nincs máscsak a kis ház.Kint csönd és fény.Bent te meg én."(Szabó Lőrinc: Nyár)

A versben az a csodálatos,hogy a világ mint impresszió,összesűrített első benyomás kerül általa nagyító alá,a költő tapasztalatai alapján.(Mártfai Márta)

„Azt hiszem, Neked írtam egyszer egy merész percemben azt, hogy véleményem szerint a költészet: suszteráj.”Weöres Sándor levele Pálffy Istvánnak (Lőcsei Péter: Weöres-mozaikok XXXVI. = Vasi Szemle, 2018/1.)

"Valami megrekedt.Valami megszaladt.Valami összenőtt.Valami széthasadt."(Weöres Sándor: Szonáta)

Ébred a hajnal, alszik az est,s közte a 2x2 motozva keres:s ha megtalálta, felsikolt -omlik az ég, s a földbe karol.S.V.R.

"Apropó, hirdetés!Széteső mondatok újrahasznosításátszelektív emlékezettel,jövő időben vállalom.Prózai ok: nyers anyagi.Elszámolás lírában."(bala_lajka, 2005 k.)

"Szú rág.Kis elhagyott szoba.Egy ágy alatt hagyott cipő.Lakkjára hull a tölgy pora.A kézzelfogható idő."(Szauer Ágoston: Szemléltetés)

"Mérd az időt,de ne a mi időnket,a szálkák mozdulatlan jelenét,a fölvonóhíd fokait,a téli vesztőhely havát,ösvények és tisztások csöndjét, a töredék foglalatábanaz Atyaisten igéretét."(Pilinszky János: Metronóm) - a szerkesztők

"A világnak elektromos szívébenaz örökmozgó föl-lejár,mint egy tükör,mint egy koporsó,mozgókép, vitrin, üveghintó,akár egy óriási mécses,holtfáradt, óriás kisértet."(Pilinszky János: Örökmozgó) - a szerkesztők

"Hinni szeretnék a kimondott szóban,Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.Hinni szeretnék egy darabka kőben,Egy száraz faágban, vagy épp zöldellőben.Hinni szeretnék a könyv betűiben,A madarak dalában, a tiszta levegőben.Hinni a szóban, a segítő kézben,Hinni szeretném, hogy van miben hinnem."(Szabó Magda: Hinni szeretnék)

Versben mindent el lehet mondani, azt is, amit egyébként nehéz lenne.(S.Pável Judit)

"rügyeikkel újra látnak a vak faágak,egybeugranak az eltépett vonalak,valaki dörömböl a bezárt ajtón,madarak ringanak a dróton elveszetten,dobszó pattog a járdán, lüktetnek a házak,sűrű levegő csorog forró homlokon,a kerítés rácsa megvonaglik,az esztelen reménytől árnyékáta földre dobja, elsápada száj, a nyelv kihűl, fönnakadegy léggömb, rángatja egy fa,az esztelen reménytől süt a Nap."(Takács Zsuzsa: Az esztelen reménytől eső után)

"A gyepet nézem, talán a gyepet.Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,vagy egyszerűen az, hogy létezelmozdítja meg itt és most a világot."(Pilinszky János: Itt és most)

"S akkor – magától – megnyílik az ég,Mely nem tárult ki átokra, imára,Erő, akarat, kétségbeesés,Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.Akkor megnyílik magától az ég,S egy pici csillag sétál szembe véled,S olyan közel jön, szépen mosolyogva,Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.Akkor – magától – szűnik a vihar,Akkor – magától – minden elcsitul,Akkor – magától – éled a remény.Álomfáidnak minden aranyágánCsak úgy magától – friss gyümölcs terem.Ez a magától: ez a Kegyelem."(Reményik Sándor: Kegyelem)Kifejezzük együttérzésünket a jelenbenszenvedőkkel, a betegekkel, a magányosokkal. – a szerkesztők

"Legyen vége már!Aki alszik, aludjon,aki él az éljen,a szegény hős pihenjen,szegény nép reméljen.Szóljanak a harangok,szóljon allelujja!mire jön uj március,viruljunk ki ujra!egyik rész a munkára,másik temetésreadjon Isten bort, buzát,bort a feledésre!"(Babits Mihály: Húsvét előtt)

Mit bánom én, hogy érdemes,vagy céltalan a dolgom?Patak vagyok: kérdjem-e, hogyhabomat hova hordom?Harcolok: nem tudom, kiértés nem tudom, ki ellen.Nem kell ismernem célomat,mert célom ismer engem.(Weöres Sándor: A célról)

"Egy tüll mi észrevétlen lengi körül esendő lelkedet."Zsuzsanna

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.Csúf, de te gyönyörűnek találtál.Végig hallgattad mindig, amit mondtam.Halandóból így lettem halhatatlan."(Pilinszky János: Átváltozás)

"Ars poeticám"?- Olyat írni, amilyetolvasni vágynék."(Fodor Ákos: Interjú)

"E világon ha ütsz tanyát,hétszer szűljön meg az anyád!Egyszer szűljön égő házban,egyszer jeges áradásban,egyszer bolondok házában,egyszer hajló, szép búzában,egyszer kongó kolostorban,egyszer disznók közt az ólban.Fölsír a hat, de mire mégy?A hetedik te magad légy!"(József Attila: A hetedik)

„A vers zene, a vers mi magunk vagyunk,a vers a létünk, az identitásunk,a verset nem fejből, hanem szívből mondjuk,és nem szépen, hanem bárhogyan, bárhol.”(Tóth Krisztina)

"Erdőn keresztülharkály kopácsol,gyógyító himnusztértünk is ácsol."(Nagy Gáspár: Készül a tavasz)

"A vers számomra a költő élményének találó megfogalmazása,amiből a saját élményemre ismerek."(Deme-Tóth Beáta)

"... nézz bölcsen, vidáman a perc szemébe! Rajta, egy se vesszen!..."(Goethe)

"Tűrhetetlen közel jön, ránk telepszik a külvilág,úgy hurcolom, mint fojtó, földrehúzó ólomruhát, "(Szabó Lőrinc: Ima)

"Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett, akárcsak én itt, most rád gondolok s akárki vagy, versekkel ünnepellek. Látom fejed, figyelmes homlokod. "(Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom)

"Fehér erdőn fehérlő holdvilág,fehéren égő örök csillagok,mi szép vagy te fehér álomvilág!Öledben én is csak árnyék vagyok."(Gárdonyi Géza: Április végén)

"Kell ez nagyon, igen nagyon,napkeleten, napnyugaton -ha már elpusztul a világ,legyen a sírjára virág."(József Attila: Kertész leszek)

"Nem tudom, miért, meddigMaradok meg még neked,De a kezedet fogomS Őrizem a szemedet."(Ady Endre: Őrizem a szemed)

„ A vers megtanít figyelni, megállítja az időt,és erőt ad: nehéz pillanatainkbanmegmentheti az életünket."(Szabó T. Anna)

„A vers a szeretet nyelve.Egyetlen verset sem írtamgyűlöletből vagy közönyből.”(Gyurkovics Tibor)

"A vers égi akupunktúra. Minden ponton érint."(Gyurkovics Tibor)

"Ha elmegyek Nem búcsúzom, nem köszönök el,vissza sem nézek.Az ajtók majd halkan csukódnak mögöttem. De ez csak a látszat senkinek nem fájhat.El megy a test, és marad a lélek: Emlékeztetője a múltnak, a szépnek, hűséges őrzője a nem múló fénynek.Vigasztalója azoknak, kik félnek."(Moretti Gemma)

„ A vers tehát kegyelem, hajnali istenláb-kisujj.”(Gyurkovics Tibor)

„ A költészet fája életem.”(Petőfi Sándor)

íme a verslángra lobbanthatós mécslángja vagy máglyatüzeaz ember arcát világítja megés ha kihúnya lét is meghasadjegesen villámlik verstelenüls a fagy kígyója(Rákos Sándor: A vers halála)

„ A vers a kifejezhetetlen körbetáncolása, megidézése.”(Latinovits Zoltán)

„ A vers az, amit mondani kell.”(Kányádi Sándor)

„Vers, vers, ne hagyj el. Csak most maradj még!”(Kosztolányi Dezső: Fohász)

„Szelíd dalom lenézi a garázdánkáromkodó és nyers dalú jelen.”(Tóth Árpád: Jó éjszakát)

„Furcsa tömlöc ám az ének,Rabja vagy, de mégse véd meg”(Utassy József: Szélkiáltó)

"Ez a vers csak egy fűzöldfonál,amit kibontaszmajd ismét összefűzöl"(Szőcs Géza: Add rá a benned alvó gyanútlan kisgyerekre)

"A dal madárrá avat."(Weöres Sándor: Egysoros versek)

"Szellő a vers,s én azt hiszem,a Végtelen küldi vele nekünkVilág-virágok bűvös illatát"(Wass Albert: A vers)

"Csak tartani a tollat mozdulatlan,s várni, míg saját súlyától lecsöppenróla a vers.És beissza a föld."(Rónay György: Ars poetica)

"mesterségem mégis te vagy,mi méred, ami mérhetetlen,ha rángva is, de óránként,mely képzelt ütemet rovátkolaz egy-időn – mégis a fénytelválasztja az éjszakától.”(Nemes Nagy Ágnes)

" ... úgy látszik, szükséges, hogy vers irassék,különben meggörbülne a világ gyémánttengelye."(József Attila)

„Napjaink sajnálatos koronavírus-világjárványa folytán– a gyakran hallott orvosi szakszóözön módján szólva –a vers lehet akár a lélek túlérzékenységi válaszának költőikorképea világból érzékelt, sokféle előjelű történésekre.”(bala_lajka)

„ Szállj költemény, szólj költeménymindenkihez külön-külön,hogy élünk ám és van remény, -van idő, csípjük csak fülön.” (József Attila: Szállj költemény)

„A Múzsa kinn áll előttünk az utcán,Engedjük be házunkba,És ne csak ezen a napon,Az év mindegyik napján.” (Somlyó György)

Négy sor:"Hullámra írtam, elvitte a víz.Felhőre írtam, elfújta a szél.Falombra írtam, letépte az ősz.Szívekbe írok, századokra él."(Rónay György)

„ A költészet visszatérés a tengerbe.Aki verset olvas, a tengerparton hever…Aki verset olvas, fénylő égbe néz ,és nem káprázik a szeme.Aki verset olvas, megérzi a testtengersós ízét.”(Vörös István: A versolvasás dicsérete)

„ és ítélsz a hűség tövisei köztés holtig a hűségtől nem menekülsz,versben bujdosó haramia vagy,kesztyűdet: ötujjú liliomodatkidobod a szimatoló ebek elé,vallatják, szivárog a vér.”(Nagy László: Versben bujdosó)

"Csak én birok versemnek hőse lenni,első s utolsó mindenik dalomban:a mindenséget vágyom versbe venni,de még tovább magamnál nem jutottam. "(Babits Mihály: A lírikus epilógja)

„ Csak olvasd, bárhol is légy, csak leld meg, töröld kiGépedből életemet, mely szók jelmezét fölölti –Ha szólít, testetlen zeng, meztelen fény a lélek.”(Szép Ernő: Néked szól verse alapján Kovács András Ferenc: Naked soul)

„ Az erdőszélen, a rohadt humuszban,ahol valakit élve eltemettek,ott kezdődik a vers.”(Tóth Krisztina: Ahol)

"Nem az énekes szüli a dalt:a dal szüli énekesét.Lobbanj föl, új dal, te mindenható!Szülj engem újra, te csodaszép!"(Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán)

„egész életed üledéke fölbolydul,körül nagy smaragdbékák vakognak,s nem repülhetsz ki a magad-rakta falból.”(Kiss Benedek: Verset írva)

„Ó, vágy, örök vágy…Alázat íve görbül ferde hátán.” (Tóth Árpád: Könnyű dalt…)

"Letészem a lantot. Nehéz az.Kit érdekelne már a dal.Ki örvend fonnyadó virágnak,Miután a törzsök kihal:Ha a fa élte megszakad,Egy percig éli túl virága.Oda vagy, érzem, oda vagyOh lelkem ifjusága!" (Arany János: Letészem a lantot)

"Igaz, jó szerteütni néha, debékébenélni is szép lenne már s írni példaképpen.Biztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.Ó, véled gondolok most, tollas jobbkezemmels egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester."(Radnóti Miklós: Írás közben)