A szarvas

Azokon a helyeken, ahol nem vadásznak rá, rendkívül jámbor tud lenni. Borjúként alkalmazkodó és barátságos, de amint ráébred az erejére, összeférhetetlen és életveszélyes lesz, bántalmazza és piszkálja a gyengébbeket. Bőgés idején semmi mással nem foglalkozik a teheneken és az azonos törekvésű bikákon kívül, ilyenkor „nincs helyén az esze”, még a táplálkozást is elhanyagolja. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek, míg a kicsinyét borjúnak nevezik. Kicsinye pettyes, a szőrruhák pedig évszakok szerint váltakoznak. Nyáron vékonyabb, rövidebb és ritkásabb bundát öltenek, amit télen hosszabbra és tömörebbre növesztenek.

Egy szarvasbika a 250 centiméter hosszúságot is elérheti, súlya 250 – 300 kg. A nőstény szarvasoknak is lehet csökevényes agancsa. A szarvas nyári szőrzete rozsdabarna, télen szürkésebb árnyalatra vált. A bika nyakán és hátán sötétebb a szőr, mint a teste többi részén.

A szarvas félénk, óvatos és értelmes állat, tapasztalatai alapján idővel megtanul különbséget tenni az ártalmatlan és veszélyes tárgyak, személyek és jelenségek között.

A szarvasbika fejdísze az agancs, amelyet minden tavasszal lehullajt, ám őszre a bikát már új, a réginél nagyobb agancs ékesíti. A szarvastehénnek nincs agancsa.

Write a title here