Ö, ő betű

ö

Ö

ő

Ő

Mely szavakban hallasz ö, ő hangot?

Hol hallod az ö, ő hangot: a szó elején, benne vagy a végén?

Keresd az ö, ő betűket!

ö

ő

Ö vagy ő! Tedd a képeket a helyükre!

ősz

köt

men-tő

ők

tő

te-tő

vesz-sző

e-te-tő

ön-tö-ző

hős

lő

nős

őz

sző-lő

e-ve-ző

ős

ú-szás

öv

ci-pő

hő

jö-vő

ve-tí-tő

sö-tét

ket-tő

el-ső

jön

kő

ú-szó

e-ső

ön

sző

me-ző

pi-he-nő

ö-tös

öt

ö-lel

né-ző

töm

tök

nő

men-tő-a-u-tó

Olvasd el a szavakat!

ket-tő

hét

hat

hét

ki-lenc

öt

öt

hét

ket-tő

hat

öt

ki-lenc

ket-tő

öt

-

=

=

+

+

+

=

-

=

-

-

=

=

=

ket-tő

nul-la

ket-tő

hét

ki-lenc

hét

tíz

Számolj!

-

-

ö

-

ő

ő

ő

ő

e

e

e

-

i

k

k

c

s

s

n

p

t

t

t

t

Rakd ki a betűkből a képek neveit!

A tél u-tán ta-vasz kö-vet-ke-zik. Mi kö-vet-ke-zik a tél u-tán?

An-ná-nak kék ci-pő-je van. Ki-nek van kék ci-pő-je?

Men-tő-a-u-tó áll a ház e-lőtt. Mi áll a ház e-lőtt?

Olvasd el a mondatot, majd a kérdést! Válaszd ki a kérdésre válaszoló szót a mondatban!

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét.

Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába.

Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába.

Cili cica, Bodri kutya mellé búvik a zugolyba, tanultak ők emberséget, nem bántják a kis vendéget.

Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel megitatja, mintha volna édesanyja.

Éjjel-nappal visszavágyik, hol selyem fű, puha pázsit, tarka mező száz virága őztestvérkét hazavárja.

Gyorsan gyógyul gida lába, elmehetne az őzbálba, vidám táncot ellejthetne, de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún csüng a távol hegykoszorún. Reggel bíbor napsugarak játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget, dombok, lankák üzengetnek: „Vár a sarjú, gyenge hajtás, gyere haza, gida pajtás!”

Könnybe lábad az őz szeme, hej, nagyon is visszamenne, csak az anyja úgy ne várná, csak a nénét ne sajnálná!

Öreg néne megsiratja, vissza – dehogy – mégse tartja, ki-ki lakjék hazájában,őz erdőben, ember házban.

Ahol mókus ugrabugrál, kopácsol a tarka harkály, vígan szól a kakukk hangja, bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő, kék ég alján futó felhő, harmatgyöngyös harangvirág, vadárvácskák, kékek, lilák.

Lassan lépdel, csendben ballag, kattan ajtó, zörren ablak, onnan lesi öreg néne, kisgidája visszanéz-e.

Kapuig is elkíséri, visszatipeg öreg néni, és integet, amíg látja: „Élj boldogul, őzgidácska!”

Haszontalan állatkája, egyre jobban szaporázza, s olyan gyorsan, mint a villám, fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen megfordul, hogy búcsút intsen: „Ég áldjon, rét, kicsi csalit” – s mint a szél, eliramodik.

Kitekint az ablakrésen: ki kopogtat vajon éjjel? Hold ragyogja be a falut, kitárja a kicsi kaput.

Nyár elröppen, levél sárgul, lepereg a vén bükkfárul, hó borul már házra, rétre, egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág, nem felejti a kisgidát, fordul a föld egyszer-kétszer, zörgetnek a kerítésen.

őzmama lett a kisgida, az meg ott a gida fia.Eltörött a mellső lába, elhozta hát a kórházba,

Ölelésre lendül karja: kis gidácska meg az anyjaálldogál ott; beereszti, szíve dobban, megismeri:

S köd előtte, köd utána, belevész az éjszakába. Gida lábát két kezébe veszi lágyan öreg néne.

hogy szemével kérve kérje: gyógyítsa meg öreg néne, puha gyolcsba bugyolálja, ne szepegjen fiacskája.

Meg is gyógyul egykettőre, felbiceg a dombtetőre, s mire tölgyről lehull a makk, a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle, kapuban ül öreg néne, nincs egyedül, mért is volna? Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek, látogatni el-eljőnek, télen-nyáron, évről évre, fejük hajtják az ölébe.

Vadvirágnak dal a párja, énekszótól zeng a háza,oly vidám a gyereknóta, nevet, sír is Őzanyóka.

Falu népe is szereti, kedves szóval becézgeti öreg nénét, és azóta így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya virít háza ablakába, nagy köcsögben, kis csuporban szivárványszín száz csokor van.

Gidára vár sós kenyérke, kalácscipó aprónépre; egyszer te is légy vendége, itt a vége, fuss el véle!

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék mese őrzi aranyszívét.

Írta: Fazekas AnnaRajzolta:Czeglédi Istvána Magyar Diafilmgyártó Vállalat diafilmje alapján

Hogyan írjuk az ö, ő betűt?(Kattints a betűkre!)

ö

ő