Bortörténet-kóstoló

Bortörténet-

Bortörténet-

kóstoló

Az örök barátNépszerű tévhit, hogy Jedlik Ányos a szódavíz feltalálója. Valójában a szódás palackot és gyártási technológiát találta fel. Fáy András birtokán összegyűltek egy alkalommal, hogy bemutathassa új találmányát. Vörösmarty itt javasolta, hogy a „csípős víz” és bor kombinációját „spritzer” a „fröccs” névvel illessék. Ennek ellenére a monarchia végéig fele-fele arányban használják a spritzert/fröccs nevet. A változatosság dolgában a magyar nem ismert lehetetlent:

• Újházi fröccs: kovászos uborka leve + bor
• „Tisza fröccs”: Vörösbor + pezsgő (a szegedi Tisza szálló fröccse 1900-as évek)
• „Macifröccs”: Málnaszörpös fröccs a savanyú bor javítására (1900-as évek)
• Krúdy fröccs: 9dl bor + 1dl víz (Így csak „megvicceli a bort” az író szerint.)

Helyben isszuk? Magyarország hegyes és homokos talaján is termelnek szőlőt a középkor óta. Arra azonban ritkán gondolunk, hogy a rossz közlekedési viszonyok miatt (rosszul karbantartott, rögös utak, nem elegendő gőzhajó, stb.) miatt csak az előkelők tehették meg, hogy más vidékről származó borokat fogyasszanak. A képen Palugyay Jakab (1819-1886) vendéglős és bor-nagykereskedő portréja látható, aki az 1850-es évek elején elindította borkereskedő vállalkozását - kezdetben csak főuraknak, de később a Habsburg-ház több tagjának is szállította borait. Pozsonyban harmadikként kezdett pezsgőgyártással foglalkozni és később, az 1900. évi Párizsi világkiállításon "Château Palugyay" márkanevű terméke nagydíjat is nyert. Érdekesség, hogy 1848-ban Kossuth Lajos a Palugyay tulajdonában lévő pozsonyi Zöldfa szálló erkélyéről hirdette ki Magyarország újjászületését a téren gyülekező tömegnek.

Csak mértékkel! Ahogy minden kereskedelmet, így a borét is megnehezítette, hogy az 1870-es évekig minden ország (néha azon belüli területek, városok is) más mértékegységeket használt. A borkereskedők életét sem tette könnyebbé, hogy ezek a mára már elfeledett mértékegységek néha fele, vagy dupla akkora mennyiségeket jeleztek. Összegyűjtöttünk párat: römpöly 1-2 dl meszely (3,5–4 dl) icce a, 7-8 dl pint (1,5 l) akó (58 l) hordó(200–452 liter) Közel 300 hektoliteres, falba épített boroshordók 1943-ból

Világhódító (?) legenda. Sajnos a Tokaji bor nem volt olyan népszerű világhódító, mint hihetnénk. A Habsburg vámtörvények megnehezítették a kivitelét, ezért sosem tudott olyan tömegesen elterjedni, mint portugál csemegebor társa, a Portói. A legkiváltságosabbak asztalára persze így is eljutott. XV. Lajos francia király pl. szeretőjét, Madame Pompadourt kínálta vele. Ferenc József császár rendszeresen Tokaji Aszúval ajándékozta meg Viktória királynőt, 12 palackkal egy évben. Az utolsó, 81. születésnapján 1900-ra összesen 972 lenyűgöző palack gyűlt össze. Folytatva a hagyományt, II. Erzsébet 60. születésnapjára egy karton „Royal Tokajit” ajándékozott hazánk. Oroszországban a császári udvar jelentős mennyiségű Tokaji bort importált, a bor szoros kapcsolatba került a Romanov dinasztiával. Nagy Katalin pl. megalapította Tokaj városában az orosz helyőrséget azzal a céllal, hogy biztosítsa Szentpétervárra a rendszeres bor kiszállításokat. Egy palack bontatlan Tokaji az 1960-as évekből

Eltűnő dicsőség Az idők során sokat változott, hogy milyen borokat termeltünk. A legnagyobb átalakulást az 19. század végén a filoxéra nevű kártevő tette. 1872-96 között a magyar szőlő 40%-át, 150.000 hektárt pusztított el. Megoldásként jöttek a vastagabb gyökerű amerikai szőlőfajták, és a szőlő homokos talajra ültetése, amit nem bírt a filoxéra. Innentől ezek határozták meg a fogyasztásunkat. Zöldszilváni borcímke (1920-as évek), mely nagyon elterjedt volt a XX. század elején, mára azonban csak néhány százalékát teszi ki a bortermelésnek.

Mulatozó urak 1910-ből Óbuda lelke Óbuda az egyik leghíresebb „borlelőhely” volt Budapesten: a XX. század elején népszerű kocsmás, mulatóhely. Így látta 1937-ben egy pesti újságíró: "Itt minden a bor és a fröccs körül forog, egész Óbuda jön-megy, különféle vendéglőkbe, mindenkinek megvan a saját kedvenc bora, vize, keverési metódusa… …Este nyolc órakor egész Óbudán, mindenfelé azt a bizonyos üveghangot hallani, ahogy a tölcsért kiveszi a csapos a palackból s leteszi a bádogpultra. Szódák sziszegnek vadul, köpködve mindenfelé, amerre járunk, mintha a lelküket adnák ki, hogy jó legyen a fröccs.„