A számok birodalma-mese

A számok birodalma mese

Írta és animálta: Fodorné Varkoly Mária

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom. Itt laktak a számok. Szám alakú házikóikban éltek és számtannyelven beszéltek. Csupa szám volt itt minden, ezért elnevezték otthonukat a számok birodalmának.

Itt lakott a nulla is, mert ő is szám volt. Nemrég érkezett. Kopasz volt, egy szál haja sem volt, de ez őt nem zavarta, mert itt senki sem csúfolta érte.

Nem volt egyetlen ruhája sem, egyetlen bútora sem, ő volt a legszegényebb. Még pénze sem volt, hogy a boltban vegyen valamit. De volt egy párja. Egy másik nulla.

Szerették egymást, de sajnos nem volt egyetlen gyermekük sem, még egy kutyájuk sem, egy csirkéjük sem, hiszen nem tudták volna miből megetetni őket. Semmijük sem volt.

Mégis boldogok és elégedettek voltak, mert együtt voltak és a többi szám néha benézett hozzájuk és ilyenkor vittek nekik mindent, amire szükségük volt. Ez a többi számnak is jó volt, mert adni jó!

Az egyes szám hozott egy almát,

a kettes szám hozott egy pár cseresznyét,

a hármas szám egy háromlábú széket,

a négyes szám egy négylábú asztalkát,

az ötös szám pedig öt ruhát.

A többiek is hoztak valamit mindannyian, így a nulla házaspárnak többé már nem kellett nélkülöznie, boldogan élhettek tovább.

Itt élt az egyes szám is, egy kutyájával, egy cicájával, egy malackájával, egymaga.

Bármit elajándékozhatott, mert helyette mindig termett egy új almája, egy új körtéje, egy új hagymája vagy más zöldsége, gyümölcse. Csak levette a fáról és máris nőtt helyére még egy.

Nem kellett nélkülöznie, de nagyon szomorú volt, mert magányos volt így egyedül.

Egyszer csak kopogtak az ajtaján. Kinyitotta és látta, hogy a kettes szám állt ott. Vendégeskedett nála két percig, majd jött a hármas, ő három percig maradt, aztán szép sorban jöttek a többiek is meglátogatni őt. Többé nem volt már egyedül, mert mindig jött hozzá valaki látogatóba. :)

Itt élt a kettes szám is a párjával. Nagyon szeretett itt lakni, meg volt mindene, sőt mindenből kettő volt neki. Volt két kecskéje, két tehene, két lova, két nadrágja, két kabátja és minden más ruhából is kettő. Szeretett adni és örömöt okozni másoknak.

Sajnos nagyon görbe volt a háta, ami néha fájt neki. Nem tudott szépen kitakarítani, nem tudott sütni, főzni, mosogatni, a kertben dolgozni és semmi mást sem, mert ha ezeket elkezdte, rögtön megfájdult a háta. Szomorú volt, mert úgy érezte, hogy nem elég tiszta a háza, nem elég finom amit eszik, és csupa gaz a kertje.

Egyszer csak, amikor kinézett, látta, hogy a kertje már nem gazos, hanem gyönyörű szép, csak egy pici része volt még elhanyagolt. Nem tudta mitől lett szép.

Két percenként az ajtóhoz ment és várta, hogy hátha meglátja, mi történik a kertjével.

Hát ahogy ott áll a párjával, akinek szintén fájt a háta, mert ő is kettes volt, látják, hogy érkeznek a számok hatalmas szerszámokkal. Gyorsan rendbetették a kertet. Még odabent is kitakarítottak. A kettes házaspár többé már nem volt szomorú, mert mindig akadt valaki, aki segített nekik a ház körüli munkában.

A hármas alakú házikóban lakott a hármas szám. Páratlanul élte az életét. Két gyermekével lakott ott, így voltak ők hárman, három cicával, három kiskutyával. De nem szomorkodott, mert gyönyörű, egészséges, okos, szófogadó gyermekei voltak.

Azon a környéken, ahol ők laktak, nem volt iskola, pedig nagyon vágytak rá, hogy más gyerekekkel is játszhassanak, és jó dolgokat tanulhassanak. Volt otthon három könyv is pedig, mégis szerettek volna iskolába járni. A többi szám, aki még ott lakott a közelben, szintén vágyott rá, ezért összefogtak és eldöntötték, hogy építenek egyet.

Hamarosan el is készült az iskola, ahová boldogan járhattak a gyerekek. Minden hétköznap mentek és sok jó dolgot tanultak a kedves tanítónéniktől és tanító bácsiktól.

Ebben a birodalomban lakott a négyes szám is párjával és két gyermekével. Így voltak ők négyen. Még autójuk is volt, négy kerékkel. Nem voltak szegények, gazdagabbak voltak minden kisebb számnál. Mindenből négy volt nekik, négy szék, négy ágy, négy szekrény, négy pár papucs.

De a gyerekek nagyon csintalanok voltak. Folyton rosszban sántikáltak, mindent kiborítottak, még a terítőket is lehúzták az asztalokról. A könyvespolcot is felborították meg a virágokat is letaposták. Szegény négyes és párja nem bírt velük. Minden idejüket lekötötte, hogy vigyázzanak rájuk, így nem tudtak mással foglalkozni.

Ez egészen addig volt így, amíg tudomást nem szerzett erről a szomszéd házban lakó szám, akinek mindenből öt volt. Elhatározta, hogy segít, és néha vigyáz a gyerekekre. Ilyenkor elvitte őket sétálni és sportolni. Négyes és párja nagyon örültek. Végre volt idejük másra is. Elintézték amit kellett, befizették a számlákat és bevásároltak és még arra is jutott idejük, hogy ők is segítsenek a többi számnak.

Az ötös szám egy kövérkés szám volt. Nagy volt a pocakja, mert mindenből ötöt evett. Öt szelet kenyeret, öt banánt és öt tábla csokit. Folyton csak evett ő is és még négy gyermeke is.

Gondolkodott az ötös, mit tehetne, hogyan fogyhatna le. Elhatározta hát, hogy segít minden számnak és közben mozog. Az ennivalója nagy részét elvitte az egyesnek, dolgozott a kettes kertjében, segített iskolát építeni a hármasnak és elvitte a négyes gyerekeit sétálni és sportolni. Közben ő is és gyermekei is sokat mozogtak és többé már nem voltak szomorúak a kinézetük miatt. Boldogan éltek tovább a többiek között a számok birodalmában.